Csak egy kis semmiség...

Sziasztok! Én a Nagy Lábujj vagyok! Engedjétek meg, hogy elmeséljem a napom. Pfú... borzalmas volt, ugyhogy tényleg csak erős idegzetüeknek..., saját felelőségre. Szóval az úgy kezdődött, hogy én békésen szunyókáltam, amikor hirtelen kidugtak. Na nem kell semmi kósza gondolat..., a takaró alól dugtak ki. Brrr... még mindig megborzongok, ha rágondolok. A Főnököm, aki e blog irója, gyakran tesz ilyet. A testvéreim (a Szomszéd, a Gyürüslábujj, és a Kis Lábujj) szerint azért csinálja, hogy megtudja milyen hideg van. Hát kéredem én, jogos ez? A többi testrész még alszik a jó meleg paplan alatt, és álmodik, amikor engem csak úgy zsipsz-zsupsz minden figyelmeztetés nélkül kitesznek a hidegre! Nah de vissza a lényeghez..., kidugtak és hideg volt, nagyon hideg. A Főnök szerint is, mert gyorsan visszahúzott. Még szerencse, hogy mindig nagyon könnyen visszaalszom. No de, ha azt hiszitek, hogy aludhatam tovább, akkor nagyot tévedtek. Neeem... Kb 10 perc múlva nem hogy kilökött a melegből, hanem egyszerre használtaba is vett. Beleléptünk seperc abba az izébe, az Agy (aki egyébként nagyon fellengzős, ugyhogy csak ritkán állunk vele szóba) szerint valami pamucsnak, vagy papucsnak hívják. A Főnök mindig ezt csinálja, visszahúz a hidegről, aztán utánna kidug újra és akkor már kapkodunk. A Kéz szerint (ők ugyanúgy ikrek, mint mi) azért van a kapkodás, mert a Főnök lusta. Mi a Lábak nemzetségébe tartozunk, szóval, mi nem gondolunk ilyet a Főnökünkről... Nah, kapkodunk, és rohangálunk, és ilyenkor tényleg nincs lazsálás... Aztán ilyenkor a Főnök nem is igen ér rá..., én nem hibáztatom... Végül is nem ő tehet róla... Bár én kiabáltam, hogy "Hé..., vigyázz, itt van, és aaaaaaaaa" De nekimentünk... Nagyon fájt... A Szemek, akik jó haverjaim, ők is szóltak neki, hogy vigyázzon rám... De hiába, mondom, az Agy nagyon rátarti, és nem szólt időbe. Ugyhogy a Főnökök úgy, de úgy belerugott annak a micsodának a szélébe, hogy huh... szégyellem bevallani, de belekékültem... Szemek (mondom, ők igen jó haverok) nagyon megsajnáltak... még sírtak is... De hát hiába, a Főnöknek dolga volt, sietni kellett. Szóval futkoztunk tovább, a tesóim próbáltak helyettem is dolgozni, de azért még így is jutott terhelés bőven... szóval nagyon fájt. De mindez nem elég, utánna még belegyömöszölt egy szűk kis cipőbe is... Uuu... ez hagyjuk, erről nem szívesen beszélek... Ezután megkezdődött a rohanás... Beértünk arra a helyre, amit a Főnök munkahelynek hív. Én nem tudom pontosan, hogy mi ez, de nagyon sokat vagyunk itt..., szerintem a Főnök szereti ezt a helyet, vagy nem tudom, de állandóan ide jövünk, és itt töltjük, még az éjszakát is. Ilyenkor nagyon hiányzika férjem, a Nagy Lábujj! Ne tévesszen meg senkit a neve, ő azért fiú, és nagyobb is, meg idősebb is, mint én. A Főnök ismertetett minket össze..., örökké hálás leszek érte... Szóval ideértünk, és gyorsan ki is léptünk a bakancsból, át egy sokkal kényelmesebb pa... pamu... papucsba. Szépen folyt a nap a maga medrébe, amikor is, hirtelen egy nagy ütést éreztem... Erről az ütésről egyébként eltérő vélekedések vannak. A Szem, azt mondja, hogy egy fa tárgy volt, amibe beleütköztem, a Szív, azt mondja, hogy a Főnök mérges volt, és ezért belerúgott a fa tárgyba, az Agy szerint viszont az eset úgy történt, hogy a Főnököm főnöke (mondom, az Agy tiszta hülye, hogy lehetne az én Főnökömnek főnöke) azt mondta, hogy ma valami íméles dolgot kell csinálnia a Főnökömnek, amihez viszont nem volt kedve, ezért mérgében belerúgott az asztalba. Hát midegy, akárhogy is történt, nekem nagoyn fájt. Most már lila vagok, meg egy kicsit kék, egy kicsit zöld, és meg is híztam hirtelen... De most jó, mert a Főnök megsajnált, és vigyáz rám. És meg is hallgatot... Képzeljétek el, hogy megigérte, hogy megírja mindenkinek, hogy mi történt velem a mai nap... Remélem megteszi, és akkor híres leszek... :D Az Agy azt mondja, hogy lassan aludni megyünk... Szóval jóéjszakát mindenkinek....

Na szóval ez volt a báros hét. Nem sok minden történt velem mostanában. Vagyis de! De ezek inkább ilyen felismerések! Felismertem például, hogy a hosszútávú koránkelés következtében álmos az ember. Meg stresszes. És ez idegeséghez vezet. És ha ideges, akkor veszekszik. Ha már veszekszik akkor kiabál is. Ha már kiabál, akkor csúnyákat is mond. És aki csúnyán beszél az a pokolra jut, mert megbántja azokat akiket szeret. Tehát ha keveset alszom, a pokolra jutok.

Plussz felismertem azt is, hogy a hüle főnöködnek csak hüle szülei lehetnek. És ha egy hétig minden nap 8 órát töltesz a hüle főnök, hüle szüleivel, akkor egy idő után te is kezdesz hüle lenni. És, hogy ha a hüle főnök, hüle édesapja egész héten reggeltől-estig Dupla Kávét hallgat, akkor egy idő után te is el kezded dúdolni a Se veled, se nélküled című nótát, amitől amugy a vezérszőr riadót szokott fújni a hátadon. És, ha ilyet teszel, az hova is vezethet? Naná! Stresszes lezsel. Ha pedeg stresszes vagy, akkor a pokolra jutsz.

Na meg azt is felismertem, hogy ha nem alszol átlag 5 óránál többet, és még a hüle főnököd, hüle szülei is téged boldogítanak, akkor ne menj el péntek 13.-án vizsgázni, mert hátha nem sikerül. És ez bizony nem más, mint egy stresszhelyzet. Ugye azt meg már tudjuk jól, hogy ez hova vezet... a POKOLBA.

Tehát röpke egy hét alatt, jól elintézték nekem a dolgokat. De azért köcönöm cépen jól vagyok:D

Telihold van, ilyenkor változnak véfarkassá egyesek a legenda szerint. Én egyszerűbb ember vagyok, csak szimplán nem tudok aludni.

Na jó mégegyszer megnéztem magamnak a holdat. Még, vagy már nem teljesen teli. Hát úgy látszik válogatós se vagyok, mert sehogy se jön az álom a szememre... Mondjuk ez azért annyira nem nagy probléma, mert melóban elméletileg nem kéne aludni. De hát az elméletek akkor igazolódnak, ha van aki bebizonyítsa az ellenkezőjét. Ez itt most nem én vagyok, sajnos...

Azt hiszem említettem már, hogy recepciós vagyok. 24 órás szolikat nyomunk, plusz van egy eléggé bonyolult báros hét. Átlag 18-22 naponta köszönt rám e becses időszak, és ilyenkor 6-10ig meg 18-22ig melózok. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor nem vagyok gépközelbe, ugyhogy ha netán valaki blogom olvasására vetemedne, ne csodálkozzon, hogyha néha hallgatok 6-9 napot, mint a sülthal. Amugy a 24 órás meló tiszta haszon. Acélos lesz a jellemem! Bizony! Nem beszélve arról, hogy míg egy átlag ember életét 50%-át végigdurmolja, addig én csak 25-öt. Ergó többet élek... Ergó ergója: többet, csak sokkal carabb minőségben. De nem sajnálom magam annyira... azért annyira nem:D

Telefonon értekeztem (1óra 1 perc hosszúságút) a legeslegjobb barátnőmmel, aki elszakadt tőlem külhonba..., és most ott jól beleszeretett valami osztrák pasiba... Nem szimpi nekem ez a pasas, alig csábította el a barátnőmet már mindenféle galádságra rá akarja venni. Mint például, hogy ne jöjjön haza a hétvégén... Hát kérdem én, hogy akar ez nálam bevágódni? Elveszi a közös hétvégi programunkat? Pofátlanság... Na jó, ha őszinte akarok lenni, akkor azért nincs vele semmi bajjom..., nagyon úgy tünik, hogy hosszú idő után újra boldoggá tette a barátnőmet, ami végett képes vagyok neki megbocsájtani azt is, hogy nem engedi haza hozzánk. :)

Viszont amit most írtam az ömlegésnek fog tünni Smile (a barátnőm a továbbiakban...) számára, ugyanis nem bírtam ki, hogy ne pofázzam el neki, hogy blogot csináltam (basszus én mindig azt hittem, hogy nem vagyok lecspes szájú, aztán meg mégis brrr :S), és tuti, hogy rá fog majd találni, és akkor majd azt hiszi, hogy azért írtam, pedig nem! Azért írtam, mert kapóra jött a téma, és meg azért is mert ceretem, de legfőképpen azért, mert amig itt gépeltem a sok karatert jól elálmosodtam, és dacára a majdnemteli holdnak, és a munkának én most biza aludni fogok egy embereset. (reggel 5.50-ig:D)

Mondom ez a blog csak egy kis semmiségről fog szólni. Csak egy kis semmiség: rólam, másokról, a hétköznapokról, az ünnepnapokról, csak úgy a magam kedvére, meg a tiétekre, ha valakit érdekel (én megtiszteltetésnek veszem, ha így lesz:D) Nem is igérek semmi olyat (ahogy magamat ismerem, nem merném megtenni), hogy állandóan írni fogok bele, sőt még csak azt se merném megigérni (mondom, ismerem magam), hogy nem hagyom abba 5 nap után az egészet. Persze nagy valószínűséggel nem így lesz, hiszen ki ne szeretné csak úgy tök ismeretlenül elpanaszkodni, eldicsekedi, bántatát, örömét... meg ugye itt nem kell szinészkedni se, meg jópofizni, szóval klassz kis hely:D Na persze azért megigérni mégiscsak megmerek valamit, ahányszor csak ide irok valamiből mindig lesz bőven... Helyesírási hibából. Szóval itt meg is ragadom az alkalmat, hogy az összes magyartanárt, magyar anyanyelvünket a maga szépségében imádókat, és a Vágó Pista Álljunk meg egy szóra klasszikus TV műsort kedvelő kedves olvasók figyelmét felhívjam, hogy az oldal sérti az ő nyelvtani érzéküket, és mint ilyen egészségkárosító hatással vannak rájuk. Szóval mindenkinek csak saját felelőségre, és szülői felügyelettel..:D (csak egy rövid történet, hogy mennyire rossz a helyesírásom. Történt vala egyszer, mikor még az általános iskola padjait koptatta nem túl széles fenekem, hogy nyelvtan dolgozattal pallérozták becses jellemem. A nagy számok törvénye, és minden egyéb tényező arra engedett következtetni, hogy egy szép nagy egyes eredményt fogok majd produkálni, mint ahogy azt már megtettem elötte oly sok alkalommal. Igen ám, csakhogy engem aznap valami megszállt (Jóisten, vagy az UFO-k - ki-ki válassza ki a meggyőződésének megfelelőt), és én pofátlan módon 4est írtam. Először is magához hívatott a magyartanár, hogy mondjam meg neki, és akkor nem esik bántódásom, hogy én kitöl is szereztem meg a szöveget amit diktált..., mondtam én, hogy senkitől, de azt hiszitek hitt nekem... A végén az egész tanári kar összeült, és próbáltak rájönni a turpiszságra. Nem sikerült! Ne csoda! Nem volt mire rájönni. De kegyelmeztem nekik, soha többet nem követtem el ezt a hibát!)

Azért az a Murphy tudott valamit..., egész nap unatkoztam (ja mert recepciós vagyok egy hotelbe, ami igen megterhelő feladat...:)), de amióta egy merész gondolattal úgy döntöttem írok mán egy blogot, na azóta jönnek a foglalások, érdeklődések, telefonok, e-mailek ühtre. Jó oké a főnök majd megdicsér este (amire egyrészt nagyon nagy ívbe carok, másrészt meg nem is értem. Ugyanis, akár mennyire hihetetlen, nem sok közöm van hozzá, hogy az adott napon épp hány lefoglalt szobával zárok...), de ha már elkezdtem ezt az irományt annyira jó volna, valami tőlem mérhetően értelmes dologgal megtölteni.

Újabb 5 telefon után rá kell, hogy döbbenjek ez már nem fog menni. (de jó van mire fognom:D) Hát mindegy, talán leszek még jobb is...